Hajónapló A hajónaplóban az általunk fontosnak tartott cikkekbõl, elemzésekbõl válogatunk. Demcsák: sika, kasza, léc A távozás hímes mezején, Schmidt Ferenc, HVG, 2007. március 27. Kis híján megtörtént a baj, Demcsák Zsuzsa majdnem kormányszóvivõ lett. Ugyan még idejében visszalépett, de a nyilatkozata alapján úgy tûnik, továbbra sem ért semmit. Vélemény. Demcsák Zsuzsa helyesen tette, hogy visszalépett. Azért támadták, mert okot adott rá, és mert akik megtehették volna, nem óvták meg a biztos bukástól. Szerencsére még fiatal, elõtte az élet, egészen biztosan talál magának más fontos állást. Kárörvendeni azért nem akarnánk távozásán, ez felettébb modortalan lenne, csak nem értjük, milyen érvek szóltak a kiválasztása mellett. Igazából a kezdetektõl kockázatosnak tûnt Demcsák Zsuzsa kipécézése. Adott egy fiatal, csinos, a televízióból és a társasági lapokból ismert hölgy, akit médiabéli elõmenetelét illetõen leginkább Medgyessy Péter nevelt lányához, Tornóczky Anitához hasonlíthatnánk. A világért sem mernénk állítani, hogy bármelyikük tévés karrierje szülõi hátszéllel indult, csak éppen nehéz rekonstruálni, hogy pályájuknak mely mozzanata vagy mely kvalitásuk vezetett ahhoz, hogy bekerültek a televíziós programigazgatók noteszába. Az új miniszterelnöki kabinet március 19-én kinevezett stábjának (hozzájuk csatlakozott volna április 2-án Demcsák) kiválasztása szakmai alapon, profi körülmények között történt - tartja magát még szakmai körökben is. Ezt készséggel elhisszük, a felkért szakemberek mindegyike évek óta vezetõ pozíciót tölt be valamely nagy piaci súlyú vállalatnál. Éppen ezért még nehezebb megérteni, miért éppen Demcsák. "Az önmagát fényezõ, locsogó szóvivõ egyszerûen tévedés" - nyilatkozta egy kommunikációs szakember a hvg.hu tavaly januári, a szóvivõkrõl szóló cikkében. Nem tudni, kinek az ötlete volt, hogy a bulvárszerepet és a felelõs közfeladatát összehangoltan ellátó szóvivõt nevezzen ki, de bizonyosan tévedett. Senki nem várja ugyanis, hogy a fiatalasszony "egyváltásruhás gyerekek" közé vigye kicsinyét, az viszont felettébb rosszul veszi ki magát, amikor nagypolgári allûrjeit még a látszat kedvéért sem mellõzi, s ápolatlan bölcsõdések miatt füstölög blogjában. Pláne, amikor az õt ért kritikákra, froclizásokra leginkább úgy reagál, mint - maradjunk az ún. sztárvilágnál - Csisztu Zsuzsa vagy VV Anikó. És bár ekkor - ismereteink szerint - már hetek teltek el az elsõ állásinterjú óta, nem volt, aki szólt volna a leendõ szóvivõnek, hogy immár nem csupán önmagát képviseli. Demcsák primadonnáskodott, locsogott, éppen akár egy tévedés. Ennél is nyomasztóbb volt látni, hogyan éli át a férje üzleti kapcsolatait firtató (meglehet, nem jóindulatú, de miért is kéne olyannak lenni?) újságírói kekeckedést. Ugye nem gondolja Demcsák, hogy férje kapcsolatrendszere csupán a jobbos sajtó által a jobbos közönség számára elõásott kutyacsont? Valóban nem érti, hogy az ilyenfajta összefonódások azért jelentenek támadási felületet, mert eleve vállalhatatlanok? Hogy ha valaki fedhetetlen, az például abból látszik, hogy üzleti partnereit is eszerint válogatja? Ha ezt követõen Demcsák úgy véli, hogy "elsõsorban a jó néhány éve készült" fehérnemûs fotók miatt kötekednek vele, akkor egyszerûen nem érti az egészet. Ha még eszébe jut rágalmazásért perelni, felemlegetve, hogy férje már kettõ (!) egész hónapja nem üzlettársa egy súlyos deliktumok miatt elõzetes letartóztatásban lévõ "vállalkozónak", akkor valóban, igazán, nagyon el van tévedve. Persze biztos rettentõ nehéz ebbõl a kutyaszorítóból elegánsan kifarolni. Arra mindesetre talán jó lehet, hogy egy életre elsajátítsa a válságkommunikációt. De a kormánynak sem árt tanulni az esetbõl, ami az üzleti PR-ban még elcsúszhat, az a szélesebb poltikai nyilvánosság elõtt, a szabad bírálat és bírálhatóság világában már nem. A többlépcsõs kiválasztási teszt biztos fontos, de tájékozódni is érdemes, amihez nem kellenek titkosszolgálati eszközök, erre ott van az állami apparátus. Gyurcsány Ferenc szerint a "majdnem szóvivõ" áldozatos visszalépése csak egy újabb érv amellett, hogy õt kellett volna választani. Pedig nem. Ha a közélet megosztottságát jelzi, hogy egy kormányszóvivõtõl nem fogadják el férje kétes üzleti kapcsolatait, akkor a közélet alighanem helyes határokat jelölt ki az elfogadható és az elfogadhatatlan között. (Lehetséges volna, egyébként, hogy a miniszterelnök valóban a rátermettség jelének tartja, ha valaki alkalmatlannak bizonyul és lemond? Lehetséges, hogy ezért van máig a helyén a lemondását benyújtó Petrétei József és Gergényi Péter? Ha Danks Emese lemond, akkor maradhat? Akkor miért fogadták el Demcsák agyõjét? Ki érti ezt?) Demcsák Zsuzsa még éppen idõben kiszállt, malõr a javából, de nem katasztrófa, és így megúsztuk, hogy a kormányciklus hátralévõ három évében édesanyja sajtóetika-leckéit kelljen bifláznunk. Rá egyébként most érdemes odafigyelni, mert õ tudja, mire használja az újságját. Például furkósbotnak. Hétfõ délutánra például a Demcsák család tulajdonában álló Piac és Profit weboldala igazi üzenõfallá változott: címlapját és Társadalom rovatát a Demcsák családot ért támadásokra adott válaszok, szolgálati közlemények töltik meg, s ugyanerre használják az Életforma.hu címû egészségportál címoldalát is. (Most akkor mit tegyen, aki a Piac és Profitot és vitamintanácsokat szeretne olvasni, de csak mérsékelten érdekli Zsuzsa szappanoperája?)  Gál J. Zoltán szavaival ("Demcsák megérdemelt volna egy lehetõséget") se megyünk túl sokra. Mert hát akkor mindenki megérdemel egy lehetõséget, nosza, adjunk hát nekik! Legyünk a tízmillió szóvivõ országa, aki nem tud beszélni, még átmehet a Z típusú átvilágításon, aki viszont meg nemzetbiztonsági kockázatot jelent, lehet, hogy Jelcinnél is jobban bírja a vodkát. Mindenki személyiségének megvan a jó oldala, s ha csak azt nézzük, simán viheti a szót.  Legfeljebb egyik ostobaságot követi el a másik után, és szép lassan véget ér a kormányzati ciklus. Ha Demcsák ezek után nem kíván "újabb kommunikációs front" lenni a politikai adok-kapokban (atyavilág!), azt helyesen teszi, csakhogy alkalmatlanságát már azoknak kellett volna felismerniük, akik Danks menesztését március elsején azzal indokolták, a „kormányalakítás óta megváltozott politikai klíma politikusabb szerepvállalást kíván”, és mégis Demcsákot választották. Szetey Gábor államtitkár, a kormány személyzetise tehetne valamit csuklás ellen. Sokan emlegetik. De merre vannak a politikusabb szerepvállalók? Schmidt Ferenc Demcsák: sika, kasza, léc. A távozás hímes mezején. HVG, 2007. március 27.